Space

“Hatvanegy tavaszán Gagarin felment a világűrbe. Ennek örültem. A grófnő kifogásolta, hogy Gagarin alig több, mint másfél méter, és két órát se töltött odafenn, de mindet egybevetve ő is örült a hírnek. Hiszen Gagarin mégiscsak mutatott valamiféle kiutat. Azt viszont megjósolta, hogy e száznyolc perc miatt tönkre fog menni Jurij Alekszejevics házassága, és alkoholista lesz. Mert amíg az égben volt, hiába léptették elő őrnaggyá, valószínűleg most ő a legmagányosabb ember a földön. És a nők nem viselik, ha egy férfi mellettük magányos.

Később természetesen kiderült, hogy a grófnőnek igaza volt. Nemrégiben olvastam, hogy az oroszok, mielőtt áttértek volna az emberrel való űrrepülésre, tíz év alatt harminchat kutyát küldtek fel a csillagos égbe. Az amerikaiak emberszabásúakat küldtek, a cirkuszidomárok viszont meggyőzték Hruscsovot, hogy az ember jobban hasonlít a kutyára. És milyen igazuk volt. Meg persze Hruscsov is tudta, kiknek a véleményére kell adni. Szóval, amikor háromszor egymás után élve tértek vissza a kutyák, meg a szkafanderbe bújtatott bábun se találtak sérülésnyomot, akkor mehetettt Gagarin.
De bármilyen jól kiképezték, az a száznyolc perc a semmiben neki is elég volt, hogy évekkel később azt mondja: még ma sem tudom pontosan, hogy valójában ki is vagyok, az először repülő ember, vagy az utolsó kutya.
Szerintem tudta. Az ilyesmit azért lehet tudni.”

- Bartis Attila
A vége